A kormányzat által be-ígért egymillió új munkahely megteremtése helyett ma a közfoglalkoztatás vált a munkanélküliség csökkentésének elsődleges eszközévé. 2012-ben 200 ezer, 2013-ban már 300 ezer közmunkással számol a kormány – szögezi le a Civil jelentés a gyerekesélyekről 2011 című tanulmány, melyet a 2011-től ellehetetlenített Gyermekszegénység elleni Programiroda utóda, a Gyerekesély Közhasznú Egyesület tett közzé nemrég a gyermekszegénység alakulásáról. A Ferge Zsuzsa és Darvas Ágnes szociológusok nevével fémjelzett kötet szerint a relatív jövedelmi szegénységben – azaz az átlagjövedelem 60 százalékából – élő gyermekes családokban egymillióan élnek Magyarországon. Bár a kormányzat az elkövetkező hét évben közel 30 százalékkal csökkentené létszámukat, a jelentésből kiderül, hogy 2010 óta a különböző intézkedések összhatásukat tekintve az átlagosnál jobb helyzetű csoportoknak kedveztek, míg az átlagosnál rosszabb helyzetű rétegek szegénysége oly mértékben növekedett, ami nem volt szükségszerű. A szegények még szegényebbek lettek, a kevésbé tehetős középrétegek is megélhetési gondokkal küzdenek, és egyre többen csúsznak lefelé. Az „alulról nyitott középosztály” az orbáni vízióval szemben nem a felfelé, hanem a lefelé irányuló mobilitást jelenti. „Ma bárkiből lehet közmunkás, akad közöttük főiskolai tanár éppúgy, mint frissen végzett építészhallgató” – mondta lapunknak Kordás László, a Közmunkások Szakszervezetének főtitkára.

A KSH adatai szerint a foglalkoztatottság 2008 óta 56 százalék körül stagnál, a munkanélküliségi ráta pedig 2011-ben 11,2 százalékos volt. Az 520 ezer nyilvántartott munkanélküli közel fele tartósan – azaz több mint egy éve – keres állást, és ami rosszabb: a munkanélküli ellátások szigorítása miatt jelentősen, 53 százalékra nőtt

a minden ellátástól megfosztott munkanélküliek aránya. A gyerekes háztartások szegénységi aránya a KSH szerint 17 százalékos, míg a 2009-es Gyerekmonitor-kutatás szerint 28 százalékos. A Gyerekmonitor adatai szerint a gyerekek ötöde él foglalkoztatott nélküli háztartásban, és az alsó jövedelmi harmadba tartozó gyerekes családok 80 százalékában nincs foglalkoztatott. Az UNICEF adatai szerint a szülők foglalkoztatottsága tekintetében a magyar gyerekek hozzák a legrosszabb mutatókat az OECD-országok között.

Nálunk a gyermekszegénység vidékre koncentrálódik. „A rossz helyzetű kistérségekben rohamosan romlott a gyerekes családok helyzete a válság és a kormányzati lépések együttes hatására. Az adatok visszaigazolják azt a vélekedést, hogy a kormányintézkedések a legszegényebbeknek ártottak a legtöbbet: a szegénységi arány a vizsgált kétéves periódusban (2009–2011) annál jobban emelkedett, minél mélyebb szegénységben éltek a családok. A jövedelmi szegénység nem fog csökkenni, ha a jelenlegi szinten maradnak, illetve reálértékben még tovább csökkennek a szegénységi ellátások. Az ellátások vásárlóértékének zsugorodását tetézi az a 2012-es törvény, amely az eddig pénzben nyújtott rendszeres szociális segély egy részét korlátozottan felhasználható Erzsébet-utalványra konvertálja” – olvasható a jelentésben. 

A keresetek mellett a gyermekes családok legfontosabb kiegészítő jövedelme a családi pótlék, amit közel kétmillióan vesznek igénybe, s amelynek összege 2008 óta nem változott. Ez azért sem mellékes, mivel a gyerekes családok elszegényedésének, sőt a gyerekvállalási kedvnek is ez a leghatékonyabb befolyásoló eszköze. „A világ országainak túlnyomó része elérendő célnak tartja a társadalmi alapjövedelem valamilyen formáját, ami a növekvő egyenlőtlenségeknek, szegényedésnek, kirekesztésnek legalább egy alsó határt szabna. Mi ezzel ellentétes irányba megyünk” – állapítják meg a szerzők, hozzátéve, hogy az ellátások színvonala eddig is folyamatosan csökkent minden reális léthatár alá, és szűkült a segélyezettek köre is. A munkaerőpiacról kiszorulók helyzete egyre katasztrofálisabb, miközben a gyerek „érdemességének” elvét és léthez való jogát deklaráltan a szülő érdemességétől, azaz munkaerőpiaci helyzetétől tették függővé.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.